Ganz történet (1. rész): a magyar gépgyártás innovációja

„Akinek nincsen jövőjébe vetett reménye, azt sajnálni lehet.”

Ganz Ábrahám

Igazi magyar sikertörténet a Ganz gyár létrejötte, és nemcsak a világhírű gépgyártás miatt. Kevesen tudják, hogy nemcsak Magyarországnak volt szüksége Ganz Ábrahámra, hanem Ganznak is épp hazánkra volt szüksége. Már tíz éve járta Nyugat-Európát, de sehol nem kapott igazi lehetőséget, amíg nem hallotta Bécsben, hogy Pesten Széchenyi kezdeményezésére tervezik az első gőzmalom indítását. 1841-ben érkezett fővárosunkba, ahol végre megbecsülték, önállósította magát és innovációival forradalmasította a magyar gépgyártást, termékeivel pedig ellátta egész Európát. Jelentőségét mutatja, hogy Széchenyinek és Kossuthnak miatta (is) volt vitája. Korai halála után Mechwart András vette át helyét, aki méltó utódaként világhírűvé tette a gyárat, és találmányok inkubálásával olyan feltalálók és mérnökök karrierjét indította be, mint Bánki Donát, Kandó Kálmán vagy Csonka János, de még Nikola Teslát is foglalkoztatta.

Ganz Ábrahám – a svájci világfi

ganzA magyarországi gépgyártást megalapozó Ganz-gyár alapítója, Ganz Ábrahám kitartásával, munkabírásával és innovatív szemléletével építette fel vállalatát. Svájcban nőtt fel, és hogy segítse szegény családját, amely nyolc testvéréről gondoskodott, már 15 évesen ácsnak tanult. De mielőtt végleg ezt a szakmát választotta volna, eljutott Zürichbe Eschner vasöntőhöz, az Eschner-Wyss-féle gépgyár alapítójához, ahol öntőinas lett. Ezután utazni kezdett, hogy tökéletesítse tudását. Azonban előrelépnie nem sikerült, már tíz éve járta Nyugat-Európát, és még mindig ugyanott tartott: sehol. Már apja kérte levélben, hogy térjen haza, amikor először vele osztotta meg az álmát, miszerint saját öntödét szeretne, és nem fogja feladni, van türelme várni: „Akinek nincsen jövőjébe vetett reménye, azt sajnálni lehet” – írta. És a megfelelő pillanatot nem más hozta el, mint Magyarország, illetve Pest, ahova 1841-ben érkezett.

Az első magyar gőzmalom

Még Bécsben hallott a gróf Széchenyi István kezdeményezte  gőzmalom projektről – hogy a magyar búzát lisztként exportálhassák -, amelybe sikerült bekerülnie, a József Hengermalom Társulathoz, ahol hamarosan már a malom öntödéjének első számú öntőmestere lett. „Most Pesten vagyok és én végeztem az első vasöntést ebben a városban, (…) valószínű néhány évig itt fogok maradni és remélem, hogy némi összeget fogok megtakarítani” – írta haza Svájcba. Tiszta öntvényük lehetővé tette a különböző vasfajták ötvözését, amelyet még Kossuth Lajos is méltatott az Első Magyar Iparmű Kiállításról írt cikkében, a Pesti Hírlapban, 1842-ben. Ganz pedig az öntöde vezetőjévé lépett elő, már egy évvel Magyarországra érkezése után. Egy évre rá viszont fél szemére megvakult: addig kísérletezett a folyékony vassal, amíg a szemébe nem fröccsent. Szerencséjére éppen el tudott ugrani, így nem vakult meg. „A fél szem oda, de az öntés sikerült.” – mondta.

Az öntöde részesedést fizetett neki, amelyből sokat félre tudott tenni, azonban egyszer kevesebb járandóságot kapott, és hiába tett panaszt, ezért felmondott. Ekkor önállósította magát, a budai Vízivárosban saját öntödét nyitott, és öntöttvas tárgyakkal kereskedett. Hamarosan már az épülő Lánchíd mérnökei és a szintén Széchenyi alapította Óbudai Hajógyár is rendelést adott neki, de a munkához szükséges kőszén mégsem érkezett meg, majd hirtelen visszamondták a rendelést is. Mint kiderült, a Ganz konkurenciának minősült a Hengermalom számára, és annak igazgatója kijárta Széchenyinél, hogy megtiltsa a Ganztól való rendeléseket.

Széchenyi és Kossuth vita – Ganz miatt

Széchenyi naplójában is kitért erre: „Ganz öntőmester nálam járt, hogy Majson nem ad neki szenet, mert megtiltottam”. Azt mondta Ganznak, menjen vissza a Hengermalomhoz dolgozni, mert meg fogja akadályozni öntödéje terjeszkedését. Ganz kétségbeesésében az őt már dicsérő Kossuth Lajoshoz fordult, aki felháborodva írt Széchenyinek, mondván, nem tudja elhinni, hogy „a versenyző magánszorgalmat megbuktatni akarhatná”. Egy hetet adott Széchenyinek, hogy meggondolja magát, különben a nyilvánossághoz fordul, és bár újabb levelet is kellett írnia, de néhány nap múlva mégis megjött az első szénszállítmány, és Ganz öntödéje végre növekedésnek indult. A szabadságharc alatt már tíz ágyút és ágyúgolyókat öntött a magyar hadseregnek, amiért az osztrákok később elítélték, és csak svájci származásának köszönhette, hogy hat hét felfüggesztettel megúszta. (Ágyúin ez szerepelt: „Ne bántsd a magyart!”)

A Ganz gyár és a vasúti kerékgyártás innovációja

Ezután jött rá, hogy tömeggyártásban készült termékekre van szüksége, mert csak így tudja bővíteni cégét. 1846-ban a Pest-Vác vasútvonallal elindult itthon is a vasúti közlekedés. És ez volt a lehetőség, amely meghozta Ganz Ábrahámnak az európai szintű sikert.

Európában ekkor még kovácsoltvas abroncsú, küllős vasútikocsi-kerekeket gyártottak, amit elképzelni is nehéz ma már. Az öntvényeket homokformába öntötték, és környezeti hőmérsékleten hagyták lehűlni. Az angol John Burn ugyan 1812-ben már feltalálta a kéregöntést, amelynél az öntvények keményebbek lettek, ha öntés után azonnal lehűtötték, és nem vártak, amíg magától kihűl, de ezt még csak Angliában és az USA-ban használták. Ehhez jó hővezető öntőformára volt szükség, amelyben hűtővassal (kokillával) érintkezik a folyékony vas. Ganz végül ezt fejlesztette tovább, ő az öntőformát antimonmasszával kente be, amellyel létrehozta az addigi legkeményebb, legkopásállóbb kereket. 1856-ban kapott rá szabadalmi oltalmat.

Így írt korszakalkotó találmányáról: “Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely – aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be – 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására …”

A kéregöntésű kerék szabadalma.
A kéregöntésű kerék szabadalma.

Magyar innováció európai sikere

Ezzel Ganz 10 év előnyre tett szert Európában: 1852-62. között az egyetlen kéregkerék öntödét működtette. Az osztrák, a magyar, a német, a francia és az orosz vasutak egyaránt Ganz-kereket vásároltak, de annyit, hogy 1858-ra már új, nagyobb helyre kellett költözniük. 1853-1866. között 59 vasúttársaságnak 86 074 kéregöntésű kereket szállítottak. Ganz megvette az angol Ransomes és Biddel találmányának szabadalmát is: a vasúti váltók szívcsúcsainak gyártásáról, amelyet azonnal továbbfejlesztett, így két újabb szabadalmat kapott 1861-ben és 1865-ben. 1860-1866. között 6293 kéregöntésű szívcsúcsot adott el vasúttársaságoknak.

Ganz gyár
Ganz gyár az 1860-as évekből.

Már ő elkezdte a kéregöntésű malomipari rovátkolt hengerek gyártását is, amelyek világhírt jelentettek később a Ganz gyárnak, Mechwart András vezetése alatt. A Ganz-gyár munkáslétszáma 1854-ben 60 fő volt, ez megötszöröződött 1867-re. A napi termelés 2-3 tonna öntvény volt (közte 50-60 db kerék).

Ganz gyar

Termékei nemzetközi díjakat nyertek: a párizsi világkiállítás három bronzérmét, a svájci iparmű-kiállítás ezüstérmét, az 1862-es londoni világkiállítás bronzérmét és az 1867-es svájci iparmű-kiállítás ezüstérmét.

Ganz fiatalon, 1867-ben halt meg. Öngyilkos lett, ennek oka nem tisztázott, az biztos, hogy a túlhajszoltság nem tett jót neki, egyik szeretett testvérét pedig egy évvel azelőtt vesztette el egy örökletes elmebaj miatt, onnantól meg volt győződve, hogy rá is ez a sors vár. Gondoskodott azonban családjáról és gyáráról is: végrendelete szerint tíz évig az általa választott igazgatótanács marad pozícióban, a mérnökei tulajdonrészt kapnak, munkásait nem lehet elbocsátani fizetésük garantálásával és az ő elvei mentén kell működtetni a gyárat.

Következik a 2. rész (linket tedd be léci)

———

Ganz történet (2. rész): innovációs műhely, ahol Tesla is járt

Mechwart András – magyar multivá teszi a Ganzot

Mindezt maradéktalanul betartotta a Ganz hívására már egy ideje ott dolgozó Mechwart András, aki műszaki igazgató lett a gyár élén két év múlva, amikor a család eladta azt. 1874-ben pedig már a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. vezérigazgatója lett, amikor az 1873-as válság után a szintén megbízott vezető Eichleiter és Keller otthagyta a gyárat.

Mechwart öt telephelyes céggé fejlesztette Ganz vállalatát: megvették például az Első Magyar Vagongyárat, majd létrejött a Ganz Villamossági Gyár. Mechwart szintén szegény családból jött, Bajorországból, de lakatosinasként már kitűnt, és ösztöndíjat kapott, majd Augsburgban megszerezte a mérnöki képesítést. Szintén Európát járta, és éppen Magyarországon volt, amikor beugrott Eichleiter Antalhoz, akit még Augsburgból ismert. Ő elvitte Ganzhoz, aki azonnal állást ajánlott neki, és itt tartotta. 40 évig volt mérnöke, majd vezetője a gyárnak.

Egyik legnagyobb érdeme, hogy külföldön is terjeszkedtek, Ausztria, Horvátország és Porosz-Szilézia területén is működött az akkori magyar multi.

A Ganz-gyár, mint start-up inkubátor

Az újabb fordulópont a gyár életében kétségkívül az 1873-as válság volt. Mechwart rákényszerült, hogy válogasson a termékeik közül, és csak azt gyártsa, amelyre igazi igény volt: vasúti kocsi kereket, sínkeresztet, tüzérségi lövedéket. A már említett gabonaőrlő hengerszék tömeggyártása is elindult, amely a szakmában világhírt hozott a Ganz és Társának.

1874-ben megvette Wegmann Friedrich hengerszék szabadalmát, ami már jó ideje eladhatatlan volt, Mechwart mégis meglátta benne a potenciált. Ez még porcelánhengerekkel működött, amelyeket Mechwart kéregöntésű, ferdén rovátkolt őrlőhengerekkel helyettesített. Ezt ismerte meg az egész világon a szakma, majd a századfordulóig ennek már 60 változatát gyártották megrendelésre, megalapozva a magyar malomipar világhírűvé válását.

Innovációs műhely

Egy másik, akkori innovációval, az elektromossággal is foglalkozni kezdtek egy kis műhelyben. Mechwart hívta oda Zipernowsky Károlyt, Déri Miksát és Bláthy Ottót is, és nemcsak ők, hanem még Nikola Tesla is megfordult itt. Ez volt Európa első villamossági gyára, nekik köszönhetően a Nemzeti Színház a második európai villamos világosítású színház lett.

Déri és Zipernowsky öngerjesztésű váltakozó áramú dinamóját 1884-ben, Déri, Bláthy és Zipernowsky transzformátorát egy évre rá mutatták be Londonban és Antwerpenben is, szintén nagyszámú megrendelést hozva a gyárnak. Az 1890-es évek elején pedig villamos vontatással kezdtek foglalkozni, a pozsonyi és a Budapest-Újpest-Rákospalota villamos vasút létrehozásáért pedig Kandó Kálmán felelt.

Ugyanebben az időben jött létre a szántógép gyártó részlegük, amely kevésbé híres, de stabil alapbevételt jelentett a cégnek, és nem más, mint Bánki Donát irányította a fejlesztéseket, és tette a forgóekét a kor nagy találmányává. Hasonlóan a fentiekhez, a karburátor feltalálásában is katalizátor szerepe volt a Ganznak és Mechwartnak. Ausztriai telephelyük létrehozásakor, egy gépgyár megvételénél sok használhatatlan motorhoz is jutottak. Bánki Donát mellett ezek javítását a Műegyetem Tanműhelyének akkor vezetőjére, Csonka Jánosra bízta Mechwart, akivel gáz- és petróleummotorok gyártása után közös fejlesztésük eredményeként létrejött a karburátor.

Mechwart folytatta tehát Ganz munkáját, méltó örökösének bizonyulva. Ő volt az egyetlen vezető Ganz utódai közül, aki a válság éveiben is a helyén maradt. Ahogy már Ganz idején is kihatott a gyár a környezetére, úgy ez Mechwartnál is jelen volt: gyáraiban a szociális létesítmények (nyugdíjalap, segélyalap, munkásotthonok, étkezőhelyiségek, fürdők, orvosi szobák, “inasok” oktatására létesített saját iskola) szokatlanok és mintaszerűek voltak, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy vonzó munkahellyé váljanak a tehetségek számára.

A gyárba érkezésének 40. évfordulója után nyugdíjba vonult, de haláláig tanácsokkal látta el a gyár vezetését.

A 20. század Magyarországának legnagyobb cége

Az első világháború után a Ganzba olvasztották a Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-t, valamint a Lipták és Társa Építő és Vasipari Rt.-t. 1929-től Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. néven működött tovább. A ’30-as években a Jendrassik-féle dízelmotorok gyártása lett a fő profil: ’34-ben indult el az Árpád sínautóbusz Budapest-Bécs között, a 220 lóerős Ganz-Jendrassik-motorral, majd a Duna-tengerjáró- és folyami szállítóhajók, szintén Jendrassik-féle erőgépekkel. De dolgozott itt tanácsadóként Kármán Tódor is többek között.

1946-ban a konszern állami tulajdonba került, levált róla a Ganz Villamossági Gyár és a Ganz Hajógyár, a fő profilt a Ganz Vagongyár vitte tovább. ’59-től mammutvállalat lett Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár néven, 20 ezer dolgozóval az ország legnagyobb cégeként. A gyárban egyebek mellett dízel- és villanymozdonyokat, motorvonatokat, villamosokat, turbinákat, szivattyúkat, híd- és vasszerkezeteket gyártottak, és még atomerőművi berendezéseket is. Mégis megrendeléshiánnyal és adóssággal küzdött, ezért felszámolási eljárását ’87-ben indították el. A Ganz-Mávag ’88-ban szétválással megszűnt, és létrejött hét utódvállalat. A jelentősebbek egyike a Ganz Gépgyár Holding Zrt.

A Ganz Villamossági Gyár 1990-ben az olasz Ansaldo Invest Spa-val vegyes vállalatot hozott létre, amelyet az olaszok 2000-ben eladtak a Transelektro-nak. Lövőház utcai telepét részben a Mammut-csoport szerezte meg, majd az állam tulajdonában maradt rész milleniumi hasznosítását rendelte el kormányhatározat. 2008-ban pedig az orosz Atommashpromt Holding leányvállalata (Transzportno-Technologicseszkoe Masinoctroenie) kivásárolta a Ganz Engineering Kft., a Ganz Holding Zrt. leányvállalatának 51 %-os tulajdonjogát.

Az első rész ITT olvasható.

 

Forrás: http://www.ganz-holding.hu/index.php?lang=hu, http://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/ganz-abraham, Nyáry Krisztián: Igazi hősök, https://www.facebook.com/igazihosok/photos/a.726082654126668.1073741829.725726100828990/736157466452520/?type=1&fref=nf&pnref=story,  http://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/mechwart-andras, http://hvg.hu/magyarmarka/20050329ganz.

Advertisements